új év

hát ami azt illeti, elég régen írtam. ennek okai, hogy nem igazán kreatívkodtam az elmúlt időszakban, meg időm sem volt (pontosabban lett volna, ha akarom, csakháát...)
idén sem sikerült beleszakadnom a karácsonyi készülődésbe. se mézeskalács, se bejgli, de még csak díszek sem igazán. a faleveles üvegmatricákat elkezdtem lecserélgetni karácsonyi gömbös üvegmatricákra, de valahogy az is félbemaradt. szerettem volna szárított narancskarikákat csinálni, de annak a vége is csak egy demonstráció lett, hogy miért is _ne_ bízzuk férfiakra, hogy zárják el a sütőt ha kész:
:)

idén így csomagoltam a karácsonyi ajándékokat: nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye arról, hogy újságpapír. de nem voltam hajlandó csomagolópapírra költeni azért, hogy aztán úgyis a kukában végezze összegyűrve. a textil díszcsíkot pedig a Széchenyi-téri karácsonyi vásárban találtam olcsóért. az ajándék tag-eket pedig a (nővérem által ajándékozott ajándékok becsomagolásához használt) csomagolópapírmerevítő kartonból vágtam ki, és celluxszal odaragasztott kávészemekkel díszítettem. a ragasztópisztolyom nem volt Ruzsán persze, pedig felavathattam volna. próbálkoztam pillanatragasztóval, papírragasztóval, de semmi nem ragasztotta oda. a cellux úgy ahogy.
a fát viszont én díszítettem otthon, így nézett ki:eredetileg kék-ezüstre akartam díszíteni, de rájöttem, hogy szerencsére jó sok kék dísz van, ezért csak kék lett. nem akartam túlzsúfolni. azért talán még pár dísz elfért volna rajta.
az évvége kreatívkodása, hogy sálat kötöttem a babámnak karácsonyra. dehát nem is olyan meglepő módon csak az év elején sikerült befejeznem.
no az előbbieket csak azért, hogy mégse maradjon ki semmi. ami írásra inspirált, az az, hogy voltam bevásárolni a helyi coopban. és úgy felhúztam magam, hogy a tervezett vacsit inkább nem készítem el. egyiptomi paprikát árulnak hétszáz forintért. ezzel nem is lenne akkora baj, ha azok a paprikák nem úgy néznének ki, mint amiket apukám már el sem ad. apukám paprikái paprikák. ezek nem azok. első osztályú paradicsomként pedig olyan kis csoffadt nyavadt vackokat árulnak, hogy azoknál még a szilva is nagyobb szemű. szóval ismét megfogadtam, hogy élelmiszert soha többé coopban. hazajöttem hát és csináltam vajajját (vajalja? szomszéd fiú szerint vajajujja.:)) mama csinált mindig régen sokat, anya kevésbé, mert nem volt hozzá türelme. pedig igazán egyszerű, és nekem gyorsan készen lett. tulajdonképpen felolvasztott vajba keverünk lisztet meg sót. majd meglátjuk, hogyan sikerült, mert nekem sem mondta el senki, hogy mennyi liszt kell 10 dkg vajhoz, és azt sem, hogy meddig kell pirítani. mindenesetre nagyon finom almával és kenyérrel.
annyira várom már a tavaszt. beleőrülök, hogy állandóan sötét van, és hogy nem lehet biciklizni a latyaktól.